A mai órán folytattuk az előző órait, és mindenki előadta a saját csoportja tanítási korszakát. 4 tanítási korszak volt, a középkori, mikor a tanár órát tart, a diákok figyelnek és magolnak, nincsenek egyéniségek és szigor van), a Comenius korszak, mely már ennél kicsit szabadabb, a reformpedagógia: (a miénk, az előző bejegyzésben található kép róla) melynek lényege, hogy megragadja a gyerekek személyiségét és az utolsó, a mai, amelyben már tényleg a gyerekek személyisége a lényeg és hogy mit hoztak magukkal.
   Érdekes volt ebben, hogy rengeteg idő telt el, mire erre rájöttek, évszázadok teltek el. Még érdekesebb volt rájönni, hogy ez azért van, mert mindenki a magával hozott emlékek szerint tanít és nehéz másra átállni. Az első ami feltűnt, hogy sok tanár még mindig a középkori módszerek szerint tanít. Nem érdekli a gyerek személyisége, nem akarja megismerni, leadja szakszerűen az anyagot és kimegy.
    Azonban még a múlt órán kaptunk egy lapot, amin meg kellett jelölni szövegek alapján, hogy mi szerintünk a tanár feladata. Mikor még nem ismertük a korszakok leírását, a legtöbben a középkori tanítási módszert jelöltük. Ilyen sokat számít, hogy mit hoz magával az ember.
    A másik jó dolog volt, hogy beszéltünk a hátrányos helyzetű/cigány diákok mai kilátástalan helyzetéről az oktatásban. Néztünk egy kis videót, amin roma fiatalok buzdítanak a tanulásra. (A tudás 6alom című videó). Nekem ez nagyon tetszett és nagyon értékelem, mert hozzám nagyon közel áll a rapp. Ezenkívűl a tanulás és művelődés is rendkívül fontos nekem, úgyhogy nagyon értékeltem ezt videót. Nagyon fontos, hogy foglalkozzunk és beszéljünk ezekről a fiatalokról. Én szeretnék majd velük foglalkozni, felkelteni az érdeklődésüket és ha már csak pár ilyen fiatalt rá tudok bírni én is a tanulásra már az is nagyon jó lenne. Ezt igazi kihívásnak tekintem a jövőre nézve. :)