Ez az óra nagyon pozitív csalódás volt nekem. El sem tudtam képzelni, hogy milyen csoportos feladatok lehetnek arra, ami a pedagógiához kapcsolódik. Rosszabbra/monotonabbra számítottam.
   Ehhez képest végig lekötött, sokat nevettem és nagyon érdekes volt, a másfél óra hamar elment. Abszolút megerősített abban, hogy tanár akarok lenni és jó tanár.
   A feladat lényege röviden az volt, hogy soroljuk fel azt az öt tulajdonságot amilyen tanárok szeretnénk majd a jövőben lenni. Amint elgondolkodtam ezen és felsoroltam, közben rájöttem, hogy igen, ezek nagyon-nagyon fontosak és fejlesztenem kell magam ezekhez. A másik dolog az volt, hogy megkellett hallgatnom a társamat, hogy ő melyik öt tulajdonságát tartja fontosnak tanárként majd. Ez abból a szempontból volt nagyon érdekes, hogy két percig nem szólhattam közbe és ez bár könnyűnek tűnik, nehéz volt nem beleszólni, pedig ez tanárként fontos lesz, hogy képesek legyünk hallgatni.
   Ami a legjobban megérintett, az az óra végén az egyik csoporttársam kis története a középiskolás kedvenc tanárjáról. Mégpedig az, hogy a tanár nagyon szerette az osztályát, utolsó évben búcsúzáskor meghatottságában elsírta magát, kiment a teremből és az osztály síri csendben ült. Ez engem is nagyon megérintett, elgondolkodtatott és elérzékenyített.
   Mint ő is mondta, az ilyen pillanatokért nagyon szép ez a hivatás és biztos vagyok benne, hogy én is részese akarok ennek lenni.