Az óráknak az egyik célja, hogy emlékeket ébresszen bennünk az eddigi oktatási élményeinkről/tapasztalatainkról.
   Nekem mai órán ez volt a legjelentősebb, hogy egy feladat kapcsán előjött két nagyon fontos emlékem két meghatározó tanáromról a középiskolából. Egy negatív és egy pozitív tapasztalat.
   Az pozitív az volt, hogy azt írtam az egyik feladat kapcsán, hogy fontos a tanár-diák viszonyban a kölcsönös bizalom. Erre az a konkrét példa jutott eszembe, hogy az egyik kedvenc tanárom (magyar tanár), azzal kezdte kilencedikben az első óráját, hogy fontos a kölcsönös bizalom. Ő annyit kért tőlünk, hogy tanuljunk, cserébe megígérte, hogy órái jó hangulatban fognak telni és kérhetünk tőle. Ha nem tanulunk, ő sem fog hozzánk alkalmazkodni. Ebbe az osztály beleegyezett és úgymond egy szóbeli szerződést kötöttünk vele. Ez így is ment négy évig, mi tanultunk és cserében nagyon jól kijöttünk vele.
   A negatív példám pedig hetedikben történt. Mégpedig az, hogy osztálytársamnak (akivel most is nagyon jó viszonyt ápolok, az egyik legjobb barátnőm) lett egy fiúja/barátja és a töri tanár látta őket kézen fogva. Ezért az egész osztály előtt megalázta ezekkel a szavakkal: "Tudjuk mi vagy te csak nem mondhatom ki..." Tehát leminősítette. A továbbiakban szinte minden órán ez a lány felelt és akárhogy tanult nem kaphatott tőle jó jegyet, minden óra után sírt és félt ettől a tanártól.
  Az utóbbit sosem fogom elfelejteni és a mai napig nem értem, hogy miért a viselkedéséről ítélt meg a tanár egy diákot, esélyt sem adott neki a jobb jegyre és nem a tanulása alapján ítelte meg. Viszont köszönöm is neki, mert ez motivál, hogy ilyen tanár NE legyek, hanem ennek az ellentéte, megértő, előítelet nélküli és nem kivételező. Tehát a mai óra is nagyon motiváló volt számomra.