A két héttel ezelőtti órának két része volt. Az elsőnek a lényege a csapatmunka megértése volt, gyakorlatban is alkalmaztuk az úgynevezett mozaik munkát. Mindenki kapott a csoportból a tanításra volnatkozó fogalmakat kifejtve és azt kellett tanulmányozni és elmondani a csoporttársaimra. Ez azért nagyon fontos tanítás szempontjából, mert a diákoknak így kötelező együttműködniük egymással és meghallgatni a másikat, különben nem tudja meg, hogy mi volt a másik anyaga.

   Az óra másik fele számomra érdekesebb volt, itt ugyanis egy különös kísérletről beszéltünk, amit a 60-as, 70-es évek Amerikájában végeztek el kisdiákokon. Mégpedig azt, hogy a tanítónő az osztály egyik felére kék kendőt, a másikra pirosat rakott és azt mondta a diákoknak, hogy a pirosak a kékek felett állnak. Ez nagyon nagy hatással volt a gyerekekre, megkezdődtek a kiközösítések, a "hatalmi viszonyok" átrendeződtek, a baráti körök átalakultak.

  Azért is volt számomra ez annyira érdekes, mert előtte való pár nap néztem meg a Kísérlet című filmez, ami ugyanerről a hatalmi harcról szól, csak éppen a felnőttek körében és jóval komolyabban, durvábban. A lényeg azonban ugyanaz, az emberek viszonyulása ahhoz, hogy feljebb érezheti magát a másik embernél, számomra elképesztő. (Nevezhetjük ilyen alá-felé rendeltségi viszonynak a tanár-diák viszonyt is.) 

  Tehát az utóbbi napokban, ennek a hatása alatt áltam és ez a pedagógia méginkább hozzátett ehhez.